Valamikor réges rég...mikor még mindig azt gondoltam ,hogy nesze neked világ én író leszek

Lelkek temetője

-avagy,mi történik ha elfogy a rózsafüzér ?

Láttál már,öreg nénikét amint kezében imakönyvvel,imát mormolva rózsafüzért olvas?Egyszer végére ér a füzérnek,s nem kezdi elölről.Hozzád is tartozik egy rózsafüzér,külön a te számodra.Te döntöd el,mikor állsz meg,milyen tempóban olvasod.Azt nem,hogy milyen hosszú legyen.Nem egyformák.Nem vagyok hívő ember,bár néha mégis hiszem,van ott valaki aki vigyáz ránk.Felügyelete alá tartozik a lelkek temetője, ahova földi létük után kerülnek.Nem hallottál még róla…pedig létezik.Valahol ott fenn.Én is csak elképzelni tudom.Egy óriási tengert,vagy tavat két sziget fog közre.Az egyik szigeten,hatalmas csarnok található,vízesésekkel,szökőkutakkal,minden fényes.Az égen szivárvány,bárányfelhők.A nap ezer színben játszik,sosem nyugszik le.Madarak csivitelnek,minden nyugalmat és békét áraszt.A csarnokot fák veszik körül mintha védelmeznék…Néhol,belenőttek a csarnok oszlopaiba.A padló tükörsima,fényes arany-fehér kockás.A tenger,mely beleütközik a szigetbe,morajlik,és zúg.Ezt a csarnokban nem lehet hallani.Színe egész sötét,néhol fekete,vagy éppen ezüst.Ha jól megnézi az ember,árnyalakokat is vélhet benne felfedezni.Amint a hullámokkal dacolva,megpróbálnak a felszínre törni.Arcuk nincs,de mégis mintha fájdalmat,s keserűséget árasztanának.Úgy rémlik,hallom,mit gondolnak,suttognak.-Nem így akartam…és már nem tehetem jóvá. A tenger anyaga,nem is víz.Nem lehet az.Valami furcsa,néhol áttetsző anyag.Ha képzeletben átmegyek a tengeren,a másik szigetre,minden megváltozik.A fekete égen,ezüst villámok cikáznak,minden rideg színben játszik.Hideg van.Itt nincs csarnok,csak márvány oszlopok,melyekbe rémalakok vannak belefaragva.Az éghez közel, szállnak a szélben,cél nélkül,fekete víziók,mintha fekete vászondarabok lennének.Nem jönnek a közelembe..Bár én itt csak látogató vagyok,érzem a feszültséget a lelkemben,és,hogy körülvesz a káosz.A nap vörösen izzik,s el-el takarják a fekete víziók.Az oszlopok közt árnyalakok sétálgatnak.Nem is sétálgatnak..mintha lebegnének.Lábuk nem érinti a fekete-ezüst kockás padlót,amit köd,és pára borít.