"Egyszer annyira depressziós voltam, hogy elhatároztam, leugrok a tizedik emeletről. Erre hoztak egy lelkészt, aki azt mondta:„Elkészülni ........ vigyázz ....”
Ki akartam úszni magamból a fájdalmat,a szomorúságot…Jöttél te és beborult minden.Fájtak a gondolatok,és egyedül voltam.Semmi nem volt jó.Így éltem hetekig.Most gyógyteákon élek,és ez hat.
Emlék 2002.novemberébõl..
Jó rég volt már mi?Nem is emlékszem..igyekeztem kitörölni az agyamból….
Levél Tõlem Neked
…..”Ez megint neked szól.Nem is toom minek erõltetem magam..talán,hogy tisztábban lássak?Mert toom te nem figyelsz.Most se.És akkor sem…De tudod mit?Nem érdekel.Már nem.Azt hiszed,felvágom az ereimet,vagy kiugrom az ablakon?Tévedsz..de mekkorát.Lehet,túl gyáva vagyok,hogy megtegyem….nem hiszem.Inkább,az élniakarás túl erõs bennem.És már a véleményed sem érdekel.Hallod amit mondok?Nem figyelsz.Pedig jobban tennéd..Én már nem sokáig leszek itt neked.Az emberek,jönnek-mennek,mint a felhõk.Egy ideig azt hittem,nélkülözhetettlen vagy a számomra.De átgondoltam.Ez nem igaz.Senki számára nem vagy az.Egy ilyen figura….amit te mûvelsz az emberekkel.Jó,tudom,ez enyhe túlzás.Mégis,van valami alapja nem?Ez sem érdekel?Tudom.Bár azt hiszed,nem…én mégis ismerlek már annyira,hogy sejtsek valamit.Azt mondod,nem tudsz elaludni,és korán felébredsz.Nemtudod mitõl van?Csak nem a lelkiismeret gyötör?Van neked olyan?Nem dobhatod el az embereket,egyik percrõl a másikra,csak mert úgy tartja kedved.Bizonyos téren gyengének tartalak….Jól hallottad,gyengének.Megpróbálkozol az öngyilkossággal….és ennyi?Ez mire volt jó?Felhívni magadra a figyelmet?Azt nem így kell.Miért futamodsz meg minnden elõl?Mindig takarózol valamivel….ezt egyszer meg fogják unni az emberek.Ezt a levelet sem kapd meg.”
“Tönkretettél lelkileg és még most sem vagyok jól.Kívánom,egyszer éld át,menj keresztül amin én.Azt hiszed,neked nincsenek problémáid?Te tökéletes vagy?Nevetnem kell,hisz te vagy az ellentétek embere!!Nézz már magadba egy kicsit!Magadra fogsz maradni…Ezt akarod?Tudod mi az,nyugtatókon élni?Lassan odáig jutok,hogy leépülök teljesen.Miattad.De ezt nem fogom hagyni..de nem ám!”
“Nemrég olvastam egy cikket.Mintha rólunk szólt volna.Te meg én.Öngyilkossággal végzõdött.Tudod te milyen érzés,ha valaki agyongyötör?Az a szerencsétlen nem bírta tovább és felvágta az ereit.Sajnálom.De téged ez sem érdekel,igaz?Nemhinném,hogy valaha is bíztál volna bennem,vagy tévedek?Pedig megérdemeltem volna.Mindenki megérdemli….Most már ez is mindegy.Mint minden.Az egészre úgy gondolok,mint egy rossz álaom,melybõl ha az ember felébred,napokig gyötri..majd szép csendben elfelejti.Én már felébredtem.”
“Nem tudlak lezárni…Nincs erõm.Mert még mindig fáj,ha visszagondolok arra,amit velem tettél.Kitéptél belõlem egy darabot.Pszichológushoz járok.Abban a reményben,talán jobb lesz…”
“Ma a pszichológus észrevette,hogy be van kötve a karom.Nem tudtam mit mondani..rájött.Felvágtam az ereimet miattad.Érted?Érted.Nem érsz annyit.Na mi van?Mit is vársz te tulajdonképpen az emberektõl?Ezt a levelet sem kapod meg”
“Átgondoltalak…azt hiszed nem lehet átlátni rajtad..Önzõ vagy,és gyáva is.Csak sajnálni tudlak.Megfutamodsz minden elõl…-ehhez értesz.”
“Nem hittem volna,hogy el jön ez az idõ is.Jobban vagyok!!!Színesebben,boldogabban látom a világot.Mindennek örülök,olyan lettem amilyen te talán sosem leszel.Te le vagyok életerõvel….A minap,egy boltból hazajövet az utcán,szembe jött velem egy rózsaszín elefánt kék szárnyakkal….Hallaltlan.”
„Próbálok visszaemlékezni,mióta tart ez az egész….Szeptember óta?Lehet,nálad sokkal elõbbre tehetõ,csak mert mert már rég eltervezted,hogy teszel tönkre?Belõled ezt is kinézem…”
„Néha mikor már kezdek teljesen begolyózni,-mert visszagondolok arra amit tettél velem-szeretném kiüvölteni az égnek, milyen is vagy!-Halljátok emberek!!…tönkretett lelkileg!!!Nem csak engem,és még nincs vége ennek a…a..hidegháborúnak(?)-mondta ezt a találó címet valmikor egy ismerõsöm.És milyen igaza volt.Több értelemben is.Már szeptember óta tart ez az egész,és lassan a hó is lehull.”
“Amikor elhatároztam,hogy levelet írok neked,arra gondoltam,hátha megváltozol.Igaz ezeket a sorokat sosem olvastad,és nem is fogod.Amiket írtam arra se nagyon reagáltál.Vártam,hátha megváltozol…Semmi sem vátozott.Leginkább te nem.Viszont mintha a világ,180 fokos forduatot vett volna,és mintha te irányítanád…. Nem vagyok,nem vagyunk marionett bábuk,hogy csak úgy rángass ide oda.”
“Mintha birtokolnád a gondolataimat.A napok 60%-ban elõttem vagy.Nem tûnsz el.Egyre csak fárasztasz.Gondolkodom azon,miért tetted?Hát minden emberi érzés kiszorult belõled?Nem fogsz megváltozni,megjavulni?”
“Nem is toom mi van velem..festek.És érzem a kép illatát.Nem tudom leírni,de érzem..”
“Azt hittem,te már nem tudsz meglepni.Tévedtem ismét..mint annyi mindenben veled kapcsolatban.Ettõl jobban elviseled magad,hogy törvénytelen dolgokat mûvelsz?Ez segít bevágódni másoknál?Hogy gondolod ezt?Vagy,hogy ellopod mások stílusát?Eddig volt egyéniséged.Ezért szerettünk.Most elhatároztad,hogy feladod??!Érdekes taktikát választottál…megnézed meddig mehetsz el?Én csak csendben figyellek…már annyira nem érdekelsz..és ez is alább fog hagyni.”
“Arra gondoltam,te mindenkit csak kihasználsz.Amíg szükséged van rájuk, addig ok.De aztán…”
“S ez szinte már törvényszerûség,hogy téged nem lehet legyõzni,jobb belátásra bírni.Sajnállak!”
„A francba!Hát mégis te gyõztél.Idáig jutottam.Itt fekszem valami szanatóriumban,ami egyben drogelvonó is.A karomból valami cucc lóg ki,a végén infúziós üveg.A másik vénám be van kötve.Úgytûnik,megint sikerült felvágnom az ereimet…..nem emlékszem.Tudod,az érfelvágás sokszor,eszméletvesztéssel jár.”
„Kíváncsi lennék,hogy te mit gondolsz az életrõl?Gondolkodsz egyáltalán?Vagy mi jár a fejedben?Néztél valaha is magadba?Bocs,de most csoportterápiára kell mennem.Ja,hogy te nem tudod mi az a csoportterápia…?Persze, hisz sosem volt részed benne.Ez egy csoportos foglalkozás,ahol el kell mondanom,hogy jutottam el idáig. Büszke lehetsz magadra, hisz a neved,legalább annyiszor hangzik majd el, mint ahány napja itt senyvedek.”
„A sok terápia alkalmával,tudod mire jöttem rá?Jó ha az ember kibeszélheti a gondjait. Az az érzésem, te nem tudod,most mirõl beszélek, hisz te sosem…Mindegy ez a te dolgod, vagy gondod.”
“Lassan ezeket a leveleket már csak egy füzetbe írom.Eddig úgy gondoltam,majd feladom õket egyszerre,ha mindent kiírtam magamból.És végül arra az elhatározásra jutottam,hogy nincs semmi közöd ahhoz,amit rólad gondolok.De azért leírom,és talán kiadom egy könyvben,hadd tudja meg a világ.Legalább figyelmeztetem az embereket.”
“Önzõ vagy!Mondták már neked?Csaka magad kis érdekeit tartod szem elõtt.Ez nem fer.Látom mit teszel az emberekkel…még ha valaki lépne is feléd-elõfordul-azt is eltaszítod.Megérdemelnéd,hogy teljesen egyedül maradj!”
“Intelligens vagy.Nem tagadom.És ezt arra használod fel,hogy minél több embert megbánts?
Megtudod a gyengepontjaikat,és robbantod a bombát?De miért?Miért fáj neked annyira,ha mások megkedvelnek,vagy meg akarnak ismerni?”
“Nem ismersz másokat.Néha teljesen nyilvánvaló,hogy szenvedsz.Szenvedsz a magánytól,s tán a jövõtõl is.Ilyenkor túlságosan vidám vagy,erõltetetten vidám!Nem õszinte.Egyik napról a másikra teljesen új stílussal,és véleménnyel állsz elõ.Mintha csak most kezdenéd keresni önmagad?”
“És amint mondtam…újabb meglepetés a viselkedésedben.Hallom buli volt.És én nem voltam ott.Majdhogynem be is illeszkedtél…Megnéztem volna.Lehet megváltozol?Ha kikerülök innen,vajon fordíthatok feléd újból bizalmat?És ha igen,mennyit?Mennyit,hogy ez újra ne történjen meg?Tudsz erre válaszolni?Nem akarok megint pofára esni….”
“Nem is sejted,mennyire sajnálom,hogy idáig jutottunk.Bíztam,s hittem benned.Nagyon megkedveltelek,és úgy gondoltam,a mi barátságunk tökéletes lesz…a maga módján.Úgytûnik ez álomvilág volt,és csak az én számomra létezett,hisz te valahol máshol kerested ezt.Majd kis idõ múlva véget is vetettél ennek az egésznek.”
“Szerinted én túl érzékeny vagyok?Elképzelhetõ..És akkor a többiek is azok,akik szintén nem értik a megnyilvánulásaidat?Ha én érzékeny vagyok,akkor te…Nem is találok rád megfelelõ szavakat.Azt már sikerült bebizonyítanod,hogy remekül taktikázol-kiismered az embereket,majd ezt kihasználva,amikor kell megbántod õket….csak,hogy azt mondhasd utána:-Túl érzékeny vagy.Csak vicc volt.”
“Lassan már tényleg nem tudom hányadán is állok veled,és magammal.-mert habár túlzásnak tûnik,de-felkavartad az életemet,bizalmam,és hitem megrendült benned.”
“Elképzelhetõ,hogy jövõre kiengednek…persze gyógyszerek társaságában.Bár magányos voltam idebenn,volt idõm elgondolkodni.Hálát adok az égnek,hogy vannak barátaim,akik nem felejtettek el,és meglátogattak.”
“Gondoltam befejezem helyette amit elkezdett.Bár a gondolatait nem ismertem,hisz én csak egy távoli rokona vagyok.Ritkán beszéltünk.Akárki!Te,akinek ezeket a leveleket írta.Csak, hogy tudd…négy napja…túl késõn találtunk rá.Már nem tehettünk semmit.”
„Ha szép csendben lezársz egy korszakot,lassan az érzések is megszûnnek,és vége.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése