Az Élet nem népmese..

Üveghegyen túl, és az azúrkék tengeren innen .. a királylány felkapott a lovára és elvágtatott a kanyargós úton senkiföldje felé..teltek a napok..a hetek és a hó napok..a királylány átvészelte az évszakokat, de vágtatott rendületlenül..hű paripája Bendegúz hátán.

Eltelt egy év kettő és sok-sok még ezek után, míg végül odaért az elefántcsont toronyhoz..

a toronynak nem volt ajtaja sem, kapuja sem ablaka. Egyetlen ablak létezett csupán fenn a tetőn.

Leszállt a lováról és felnézett..visszanézett rá fentről egy kismadár. Olyan magasról, hogy a királylány majd beleszédült de, elhatározta h feljut a toronyba.

Törte a fejét..hogyan juthatna fel a toronyba, ha se, lépcső se, ajtó se kötél nincs segítségére.

Leült hát a torony tövébe és gondolkodni kezdett. Még Bendegúzt is szélnek eresztette.

Ült és ült, esett rá a az eső , szép bordó haját összefújta a szél..de csak nem jött megoldás.

Egyik éjjel aztán..egy aprócska fénypont jelent meg az orra előtt..

Megdörzsölte a szemét, hogy káprázik e..egy tündér volt az…apró pici szárnyakkal.

Rózsaszínű kis ruhájában és ezüst balettcipellőjében repkedett a királylány körül.

Szőke kócos haja volt, és kezében egy napraforgó alakú varázspálcát tartott. Nagy zöld szemével barátságosan nézett a fal tövében ücsörgő lányra.

Kóciján üzenete:

jupájupá

A királylány nagyon megörült, mert a tündér azt mondta neki, hogy régóta nem látott ilyen kitartó lányt..és őt azért küldték tündéroszágból hogy, segítsen neki, ha már idáig kitartott..

Megígérem-mondta neki a tündér,-hogy segítek neked feljutni a toronyba..és eléred, amit szeretnél.

A tündér bölcs tanácsokkal látta el a királylányt. Azt mondta neki, hogy legyen még türelemmel, és meglátja a lépcső ki fog épülni..

A királylány várt még pár napot..és valóban kiépült néhány lépcsőfok..

Elindult hát..

Egy.., kettő..három..ment és ment..

Elért a tizenkettedik lépcsőfokig, és akkor megtorpant..elfogytak a fokok.

Ekkor odaröppent hozzá a jótündér, és azt mondta neki.-Most várj egy kicsit és meglátod lépcsőfokokkal jutsz tovább..

a királylány szótfogadott..

Leült hát és várt..hetek ok..és várt.

Ekkor..leereszkedett az ablakból egy aranykötél..

A Királylány megörült és mászni kezdett..

Mászott és mászott..megtett vagy jó tíz métert mikor..elvékonyodott a kötél és meg kellett h pihenjen egy párkányon, különben a mélybe vész.

Üldögélt ott lábát lógálva és megint elkeseredett, de a tündér nem hagyta magára

Az orra elé röppent, és azt tanácsolta neki, ne nézzen visszafelé. Már félúton van, visszafele nem mehet.

Csak előre.

Egyik nap ragyogó napsütéses reggelre virradt.A királylány már nagyon fáradt volt, és elkeseredett.

Ült , és arra gondolta inkább leugrik de tovább nem vár..mert nincs mire. Se kötél sem lépcső.

De a fény megsimogatta az arcát, ettől felvidult.

Ekkor vette észre, hogy a torony oldalából kinőttek apró kis téglák.

Ha ügyes vagyok és nem viccelem el, és figyelek, akkor ezeken is fel tudok menni.

Nekiindult.

Óvatosan lépett a kis Nike Cortez cipőjében egyik téglácskáról a másikra.

Tenyerével a falat támasztotta, és nem nézett lefelé.

A királylány azóta is óvatosan

mászik felfele a toronyba a

téglácskákon..amiket néha

kötél, néha pedig lépcsőfokok

váltanak fel. Előfordul, hogy

meg kell pihennie, és várni..de a

jótündér folyton körülötte

repked, és nem hagyja, hogy

feladja.

Shoes time

Íme a divat szerintem..

..szerintem a divat mint olyan..létezik..de minek?

A divat az az, amiben jól érzed magad, ami hangulatfüggő,és amit akkor veszel fel amikor pénzed van rá.


A legkedvesebb cipő:



És ne feledjük el , hogy a legtöbb nő cipőmániás:








Ha valakinek nyakig érő lába van:

a lazább napokra:


a HŰHA cipő:

Gengsztereknek :)


Akik tudnak benne menni:



-és ha cipő,kell hozzá valami táska is,nem?

Születni de hova.. ?

Arra gondoltam, hogy ha választhattam volna, akkor talán nem pont ide teszem a székhelyem.
Mégis inkább Kaliforniába..ha Kaliforniába születek..talán soha nem ismerkedem meg az esővel..és a 25 fok alatti hőmérséklettel.A hóra-, mint szóra- valószínűleg azt hinném, hogy valami indián köszönés. Sosem gyúrnék hóembert, és nem vágódnék el a jégen sem. Mert Kaliforniában az év 360 napján süt a nap, és az ember hírből sem ismeri a tollal kibélelt pufi dzsekit, vagy a hótaposót. Emellett persze nem elhanyagolható tény az sem, hogy egy akcióhős irányítja az államot, aki nem más mint a Terminátor.Nem beszélve arról a hosszú utcáról amin az akcióhősök olyan vidáman száguldanak és ugratnak a filmekben..Hosszú villamos sínpár fut keresztül rajta.Bár..Woody Allen kifejezetten Kalifornia ellenes nézeteket vall az egyik filmjében..ő a bűzös esős..szeles..és cúgos New Yorkjához ragaszkodik. Persze valószínűleg New Yorknak is meg vannak a maga előnyei, ha van nálad elég papír zsebkendő a nátha kezelésére. Amikor New York előnyeiről beszélek, akkor a nyüzsgésre gondolok, vagy a felhőkarcolókra, vagy a Central Parkra, a Yellow Cab-okra,a Szabadság Szoborra, vagy Woody Allen Jazz koncertjére. Én mégis inkább Kaliforniát választom.
Ha kiegyensúlyozott életre és harmóniára vágynék..felköltöznék Tibetbe, Valószínű hogy beállnék szerzetesnek, és egész nap a fű növekedését, és a felhők vonulását figyelném..ezekről tanulmányt írnék. Harmóniában élnék a növényekkel, a madarakkal, és a vakondokkal. Nyugalmam lenne. Nem aggódnék azon, hogy lakbér, hogy az euró megint az égbe szökkent, hogy ki fogja reggel felstuffolni az idegrendszeremet, mert melltartót akar, és nincs elég tangája. Meg sem fordulna a fejemben az hogy ne szeressem felebarátomat. Azt hiszem messzemenőkig elégedett lennék magammal, bár nem tudnék felmutatni semmit amire büszke lehetnék. Nem tudom a szerzeteseknek van e ott fenn sötétkamrájuk, vagy műtermük..Bár..kétségtelen hogy a kertészkedést szívesen elvállalnám –amúgy is érdekel. Felőlem rábízhatják a Potala egész növényes kertjét, a bokrok megmetszését állatfigurákra –lámára –avagy a konyhakertet. Tájékozódtam Tibetről Heinrich Herrer Hét év Tibetben című regényéből..bevállalom.De csak a nyugalom érdekében. Ha eljutnék, oda hogy már nagy a nyugalmam..olyannyira hogy unatkozom, elrepülnék Londonba. Ott pezseg az élet. Valami Pubba vagy szórakozóhelyre bevágódnék a Sohóba. De persze köztudott, hogy Londonban meg úgy az egész szigetországban rettentő sokat esik az eső..ami elől képes vagyok a Marsra menekülni.Így hát nyakamba venném a hátizsákom a görgős bőröndöm, a másik sporttáskám, és meg sem állnék, mondjuk Hawaiira. És ott végre..kinyúlnék a homokban mint valami kivasalt kenguru. Bámulnám az eget, hogy hol vannak a felhők. Aztán beszáguldanék a vízbe a forró homokon keresztül, jó gyorsan hogy ne legyenek égési sérüléseim. Felfújnék egy óriás gumimatracot, vagy..úszógumit és libegnék a vízen. Lenne fűszoknyám meg mindenféle Hawaii felszerelésem, olyan virágnyakláncom is.A jobb kezemben egy koktél.A gumimatracomat egy zsinórral gondosan odarögzíteném valami stéghez, hogy el ne sodorjon az áramlat.

…de azt hiszem ezek álmok maradnak, így meg kell találnom a világomat itt Magyarországon. Nincs ezzel semmi baj. De Kalifornia hiányozni fog…
Mert lássuk be.HA nem ide születek..nem ismerem meg azokat az embereket akik fontosak nekem.Hát ezt akarom én? Nem. De attól még összecsomagolhatnám őket és kiköltözheténk akár Kaliforniába is ..

Kalifornia:



New York:


Tibet:


London:

Hawaii: