Születni de hova.. ?

Arra gondoltam, hogy ha választhattam volna, akkor talán nem pont ide teszem a székhelyem.
Mégis inkább Kaliforniába..ha Kaliforniába születek..talán soha nem ismerkedem meg az esővel..és a 25 fok alatti hőmérséklettel.A hóra-, mint szóra- valószínűleg azt hinném, hogy valami indián köszönés. Sosem gyúrnék hóembert, és nem vágódnék el a jégen sem. Mert Kaliforniában az év 360 napján süt a nap, és az ember hírből sem ismeri a tollal kibélelt pufi dzsekit, vagy a hótaposót. Emellett persze nem elhanyagolható tény az sem, hogy egy akcióhős irányítja az államot, aki nem más mint a Terminátor.Nem beszélve arról a hosszú utcáról amin az akcióhősök olyan vidáman száguldanak és ugratnak a filmekben..Hosszú villamos sínpár fut keresztül rajta.Bár..Woody Allen kifejezetten Kalifornia ellenes nézeteket vall az egyik filmjében..ő a bűzös esős..szeles..és cúgos New Yorkjához ragaszkodik. Persze valószínűleg New Yorknak is meg vannak a maga előnyei, ha van nálad elég papír zsebkendő a nátha kezelésére. Amikor New York előnyeiről beszélek, akkor a nyüzsgésre gondolok, vagy a felhőkarcolókra, vagy a Central Parkra, a Yellow Cab-okra,a Szabadság Szoborra, vagy Woody Allen Jazz koncertjére. Én mégis inkább Kaliforniát választom.
Ha kiegyensúlyozott életre és harmóniára vágynék..felköltöznék Tibetbe, Valószínű hogy beállnék szerzetesnek, és egész nap a fű növekedését, és a felhők vonulását figyelném..ezekről tanulmányt írnék. Harmóniában élnék a növényekkel, a madarakkal, és a vakondokkal. Nyugalmam lenne. Nem aggódnék azon, hogy lakbér, hogy az euró megint az égbe szökkent, hogy ki fogja reggel felstuffolni az idegrendszeremet, mert melltartót akar, és nincs elég tangája. Meg sem fordulna a fejemben az hogy ne szeressem felebarátomat. Azt hiszem messzemenőkig elégedett lennék magammal, bár nem tudnék felmutatni semmit amire büszke lehetnék. Nem tudom a szerzeteseknek van e ott fenn sötétkamrájuk, vagy műtermük..Bár..kétségtelen hogy a kertészkedést szívesen elvállalnám –amúgy is érdekel. Felőlem rábízhatják a Potala egész növényes kertjét, a bokrok megmetszését állatfigurákra –lámára –avagy a konyhakertet. Tájékozódtam Tibetről Heinrich Herrer Hét év Tibetben című regényéből..bevállalom.De csak a nyugalom érdekében. Ha eljutnék, oda hogy már nagy a nyugalmam..olyannyira hogy unatkozom, elrepülnék Londonba. Ott pezseg az élet. Valami Pubba vagy szórakozóhelyre bevágódnék a Sohóba. De persze köztudott, hogy Londonban meg úgy az egész szigetországban rettentő sokat esik az eső..ami elől képes vagyok a Marsra menekülni.Így hát nyakamba venném a hátizsákom a görgős bőröndöm, a másik sporttáskám, és meg sem állnék, mondjuk Hawaiira. És ott végre..kinyúlnék a homokban mint valami kivasalt kenguru. Bámulnám az eget, hogy hol vannak a felhők. Aztán beszáguldanék a vízbe a forró homokon keresztül, jó gyorsan hogy ne legyenek égési sérüléseim. Felfújnék egy óriás gumimatracot, vagy..úszógumit és libegnék a vízen. Lenne fűszoknyám meg mindenféle Hawaii felszerelésem, olyan virágnyakláncom is.A jobb kezemben egy koktél.A gumimatracomat egy zsinórral gondosan odarögzíteném valami stéghez, hogy el ne sodorjon az áramlat.

…de azt hiszem ezek álmok maradnak, így meg kell találnom a világomat itt Magyarországon. Nincs ezzel semmi baj. De Kalifornia hiányozni fog…
Mert lássuk be.HA nem ide születek..nem ismerem meg azokat az embereket akik fontosak nekem.Hát ezt akarom én? Nem. De attól még összecsomagolhatnám őket és kiköltözheténk akár Kaliforniába is ..

Kalifornia:



New York:


Tibet:


London:

Hawaii: