Az Élet nem népmese..

Üveghegyen túl, és az azúrkék tengeren innen .. a királylány felkapott a lovára és elvágtatott a kanyargós úton senkiföldje felé..teltek a napok..a hetek és a hó napok..a királylány átvészelte az évszakokat, de vágtatott rendületlenül..hű paripája Bendegúz hátán.

Eltelt egy év kettő és sok-sok még ezek után, míg végül odaért az elefántcsont toronyhoz..

a toronynak nem volt ajtaja sem, kapuja sem ablaka. Egyetlen ablak létezett csupán fenn a tetőn.

Leszállt a lováról és felnézett..visszanézett rá fentről egy kismadár. Olyan magasról, hogy a királylány majd beleszédült de, elhatározta h feljut a toronyba.

Törte a fejét..hogyan juthatna fel a toronyba, ha se, lépcső se, ajtó se kötél nincs segítségére.

Leült hát a torony tövébe és gondolkodni kezdett. Még Bendegúzt is szélnek eresztette.

Ült és ült, esett rá a az eső , szép bordó haját összefújta a szél..de csak nem jött megoldás.

Egyik éjjel aztán..egy aprócska fénypont jelent meg az orra előtt..

Megdörzsölte a szemét, hogy káprázik e..egy tündér volt az…apró pici szárnyakkal.

Rózsaszínű kis ruhájában és ezüst balettcipellőjében repkedett a királylány körül.

Szőke kócos haja volt, és kezében egy napraforgó alakú varázspálcát tartott. Nagy zöld szemével barátságosan nézett a fal tövében ücsörgő lányra.

Kóciján üzenete:

jupájupá

A királylány nagyon megörült, mert a tündér azt mondta neki, hogy régóta nem látott ilyen kitartó lányt..és őt azért küldték tündéroszágból hogy, segítsen neki, ha már idáig kitartott..

Megígérem-mondta neki a tündér,-hogy segítek neked feljutni a toronyba..és eléred, amit szeretnél.

A tündér bölcs tanácsokkal látta el a királylányt. Azt mondta neki, hogy legyen még türelemmel, és meglátja a lépcső ki fog épülni..

A királylány várt még pár napot..és valóban kiépült néhány lépcsőfok..

Elindult hát..

Egy.., kettő..három..ment és ment..

Elért a tizenkettedik lépcsőfokig, és akkor megtorpant..elfogytak a fokok.

Ekkor odaröppent hozzá a jótündér, és azt mondta neki.-Most várj egy kicsit és meglátod lépcsőfokokkal jutsz tovább..

a királylány szótfogadott..

Leült hát és várt..hetek ok..és várt.

Ekkor..leereszkedett az ablakból egy aranykötél..

A Királylány megörült és mászni kezdett..

Mászott és mászott..megtett vagy jó tíz métert mikor..elvékonyodott a kötél és meg kellett h pihenjen egy párkányon, különben a mélybe vész.

Üldögélt ott lábát lógálva és megint elkeseredett, de a tündér nem hagyta magára

Az orra elé röppent, és azt tanácsolta neki, ne nézzen visszafelé. Már félúton van, visszafele nem mehet.

Csak előre.

Egyik nap ragyogó napsütéses reggelre virradt.A királylány már nagyon fáradt volt, és elkeseredett.

Ült , és arra gondolta inkább leugrik de tovább nem vár..mert nincs mire. Se kötél sem lépcső.

De a fény megsimogatta az arcát, ettől felvidult.

Ekkor vette észre, hogy a torony oldalából kinőttek apró kis téglák.

Ha ügyes vagyok és nem viccelem el, és figyelek, akkor ezeken is fel tudok menni.

Nekiindult.

Óvatosan lépett a kis Nike Cortez cipőjében egyik téglácskáról a másikra.

Tenyerével a falat támasztotta, és nem nézett lefelé.

A királylány azóta is óvatosan

mászik felfele a toronyba a

téglácskákon..amiket néha

kötél, néha pedig lépcsőfokok

váltanak fel. Előfordul, hogy

meg kell pihennie, és várni..de a

jótündér folyton körülötte

repked, és nem hagyja, hogy

feladja.