Most abba hagyom a lázadást..

..mert nem lehet folyton lázongani, lázadozni.Felőröli az életet. Felzabálja az energiámat.
Így aztán, arra gondoltam olvasok inkább.Sőt ami még ennél is jobb, megosztom veletek.Így nektek már nem is kell olvasnotok:D

Íme pár bölcselet a könyvből.Még nem értem a végére, így nincs tanulság amit levonjak..de azt hiszem mindenkinek a javára válna.

"Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik." "Ha megjelenik a szeretet, eltűnnek a határok." "Csak számtalan ballépés után érthetjük meg, mi a hiba, és hogyan kerüljük el.Aki megérti, mi a tévedés egyre közelebb kerül az igazság megértéséhez.Ez egyéni felfedezőút, nem támaszkodhatsz mások következtetéseire." "A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos.A fej üzletember.A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik.A szív nem mérlegel." A könyv kimondja, hogy óvakodjunk a feltételhez kötött szeretettől, attól hogy elvárásokat támasszunk a másik felé. Nem kell előregyártott válaszokkal, haditervekkel nekiállni az új napnak, az új életnek.Én egy időben folyton megterveztem, most ezt most azt, ha ezt mondja ezt mondom rá, ha így csinál én úgy csinálok.Az életet nem lehet kiszámítani, így az előre gyártott válaszokkal haditervekkel sem megyünk semmire.Minden változik,nem tudjuk kiszámítani.Engedni kell, hogy sodródjunk az árral. Egy tanmese.. egy ember a sötétben bandukolt (ha jól emlékszem, mindegy mert a lényeg az azért megmaradt.. :) szóval az a lényeg, hogy véletlenül rosszul lépett, és megcsúszott..sikerült megkapaszkodnia,de úgy hitte egy szakadék felett csüng.Ezen filózott órákig, hogy ő aztán el nem ereszti azt az ágat amiben megkapaszkodott.Leizzadt félelmében, és rettegett, mi lesz ha elereszti. Nem merte elengedni..egész éjszaka ott lógott,hajnalban is.Mire feljött a Nap, kiderült hogy a lába alatt van egy jó nagy párkány...feleslegesen kapaszkodott.Lezuttyant rá. Vagyis..nem biztos hogy a mi lábunk alatt is szakadék van. A félelemről, a magyarázatok kereséséről.Szüntelenül magyarázatokat keresünk olyan dolgokra,a miktől félünk..így akarunk bizonyosságot arra, hogy biztonságba érezzük magunkat.Az élet folyton változik, nem lehet biztos válaszokat kitalálni rá, csak sötétben tudunk tapogatózni, mert minden változik.Pölö mire kitalálnánk egy ésszerű magyarázatot,már lehet el is avul.Nem kell ragaszkodni a biztonságérzethez.Bele kell vágni a dolgokba és el kell engedni magunkat.Ki kell próbálni. Hit kontra bizalom.Talán értem a különbséget. ... ez valami olyan dolog, hogy a bizalom az személyes a hit az társadalmi tényező.Bízni nehezebb szerintem mint hinni.Vegyük pölö az önbizalmat.Már ez nehéz egyesek számára, számomra is hogy bízzunk saját magunkban.